A közrend és közerkölcs védelme a demokratikus jogállam alapvető feladata. E két értéket szolgálják a közszeméremsértés és a kihívóan közösségellenes magatartás (közbotrányokozás) tilalmát kimondó jogszabályok is. Ezek a normaszegések bár nem mindig járnak súlyos következményekkel, társadalmi jelentőségük vitathatatlan, különösen nyilvános rendezvények, tüntetések vagy akár hétköznapi közterületi viselkedések esetén.
Célunk, hogy bemutassuk a két fogalom jogi hátterét, elhatárolását és gyakorlatát, különös figyelemmel a nyilvános térben tanúsított magatartások megítélésére.
201. § [Közszeméremsértés]
Aki mások előtt szeméremsértő cselekményt végez, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ez a tényállás vétség, tehát nem minősül bűntettnek, de büntetőjogi felelősségrevonással jár. A cselekmény akkor valósul meg, ha:
a magatartás szeméremsértő jellegű (általában szexuális tartalmú),
és nyilvános térben, vagy mások előtt történik.
Egy személy nyilvános parkban nadrágját letolva önkielégítést végez, miközben mások (akár gyermekek) is jelen vannak. Ez egyértelműen szeméremsértő, és a törvényi tényállás megvalósul.
A BH 2003. 162. számú eseti döntés kimondta, hogy a szeméremsértő cselekmény akkor is megvalósul, ha az elkövető „az elkövetéskor tudja, hogy más jelen lehet, még ha nem is látja biztosan”.
Ez a cselekmény nem a Büntető Törvénykönyvben, hanem a szabálysértési törvényben szerepel:
2012. évi II. törvény a szabálysértésekről
170. § (1) bekezdés b):
Aki kihívóan közösségellenes, másokat megbotránkoztató vagy felháborító magatartást tanúsít, szabálysértést követ el.
Itt nincs szükség sem erőszakra, sem szexuális jellegre – a társadalmi normák kirívó megsértése a meghatározó. Ez olyan viselkedés, amely a közösség által elvárt minimális közéleti viselkedési szabályokat szegi meg.
Egy férfi forgalmas sétálóutcán nyilvánosan és hangosan szidalmazza a járókelőket, trágár szavakkal illetve őket. Nem történik testi erőszak, de a viselkedés alkalmas mások megbotránkoztatására. Ez kihívóan közösségellenes magatartás, tehát szabálysértés.
A BH 2011. 263. döntés szerint a közösségellenes magatartás és a garázdaság közti különbség abban rejlik, hogy garázdaság esetén erőszakos fellépés vagy fegyveres fenyegetés is fennáll, míg a szabálysértésnél csupán a normaszegő, kihívó viselkedés a döntő.
A közszeméremsértés és a kihívóan közösségellenes magatartás több szempontból is különbözik, de a gyakorlatban előfordul, hogy a kettő közti határvonal elmosódik, különösen olyan esetekben, amikor a viselkedés nem egyértelműen sorolható egyik vagy másik kategóriába. Az elhatárolás alapját főként a cselekmény jellege és társadalmi megítélése adja.
A közszeméremsértés olyan szexuális vagy szexuális tartalmú cselekményt jelent, amelyet mások előtt, nyilvános helyen követnek el. A hangsúly tehát a szemérem elleni, erkölcsi érzékenységet sértő jellegen van.
Ezzel szemben a közösségellenes magatartás nem szükségszerűen szexuális jellegű – inkább társadalmi normákkal, együttélési szabályokkal szembeni látványos, provokatív viselkedést jelent. Ilyen lehet például a trágár beszéd, a nyilvános rendzavarás, vagy mások szándékos provokálása – még akkor is, ha testi erőszak nem történik.
A jogalkalmazás során mindig az adott eset társadalmi kontextusát, az elkövetés körülményeit, és az esetleges ismétlődést is figyelembe kell venni.
A nyilvános rendezvények – például demonstrációk, felvonulások, utcai gyűlések – során gyakran felmerül, hogy meddig terjedhet az egyén véleménynyilvánítási szabadsága, és mikortól sérti már mások jogait vagy a közrendet.
A közszeméremsértés ilyenkor elsősorban akkor valósulhat meg, ha a résztvevők közül valaki olyan szexuálisan provokatív vagy szeméremsértő módon viselkedik, ami mások számára egyértelműen zavaró vagy megbotránkoztató. Például, ha valaki teljesen levetkőzik, vagy a nemi szerveit nyilvánosan mutogatja, az kimeríti a Büntető Törvénykönyv 201. §-ában foglaltakat, és büntetőeljárást is vonhat maga után.
Ezzel szemben a kihívóan közösségellenes magatartás, amely a szabálysértési törvény hatálya alá tartozik, nem szexuális jellegű, de társadalmilag zavaró vagy sértő viselkedést takar. Ez megvalósulhat például obszcén vagy trágár transzparensek használatával, mások vallási meggyőződésének szándékos megsértésével, vagy folyamatos, nyilvános szidalmazással, még akkor is, ha testi erőszak nem történik.
Fontos kiemelni, hogy bár a véleménynyilvánítás jogát az Alaptörvény és a nemzetközi emberi jogi egyezmények is garantálják, ez a jog nem abszolút: csak addig terjedhet, amíg mások jogai – például a méltósághoz, jó hírnévhez, közrendhez való jog – nem sérülnek. A nyilvános rendezvényeken tehát a résztvevők felelőssége, hogy úgy éljenek szabadságjogaikkal, hogy közben ne valósítsanak meg sem bűncselekményt, sem szabálysértést.
A magyar jog világosan szabályozza, meddig terjed a nyilvános viselkedés szabadsága. Bár a társadalmi normák idővel változnak, az alapelv mindig az, hogy mások emberi méltóságát és közérzetét nem sérthetjük meg – sem testtel, sem szóval. A közszeméremsértés és a közbotránkoztatás tehát nem csupán jogi kategóriák, hanem a társadalmi együttélés alapvető korlátai, amelyek mindenkit védenek – és mindenkit köteleznek.
Jelen összefoglaló kizárólag oktatási és tájékoztató célt szolgál. A benne szereplő információk nem minősülnek jogi tanácsadásnak, és nem helyettesítik jogi szakemberrel való konzultációt. A tartalom célja a jogtudatosság növelése és a közösségi viselkedés jogi kereteinek bemutatása. Konkrét jogi kérdésekben minden esetben javasolt ügyvéd vagy jogi tanácsadó felkeresése.