Tartalomgyártók a digitális korban

világszerte több mint 200 millió független tartalomgyártó tevékenykedik, és a közösségi médiás influenszerpiac értéke 2016 óta robbanásszerűen nőtt

A digitális forradalom nyomán egyre többen válnak tartalomgyártóvá, akik saját videóikkal, bejegyzéseikkel vagy podcastjaikkal milliós közönséget érhetnek el az interneten. A fiatalabb közönség ma már gyakran inkább egyéni online személyiségektől értesül a világ híreiről, semmint hagyományos hírmédiából (​trustingnews.org). Jól mutatja a jelenség méretét, hogy világszerte több mint 200 millió független tartalomgyártó tevékenykedik, és a közösségi médiás influenszerpiac értéke 2016 óta robbanásszerűen nőtt – 2023-ban elérte a 21,1 milliárd dollárt​(stateofdigitalpublishing.com). De kik is ezek a tartalomgyártók pontosan, mivel foglalkoznak, és miben különböznek a hagyományos újságíróktól? Az alábbiakban közérthetően bemutatjuk a tartalomgyártás fogalmát, típusait, a vele járó felelősséget, az iparosodás jelenségét és azt is, hogyan változtatja meg mindezt a mesterséges intelligencia.

Kik azok a tartalomgyártók?

A tartalomgyártók olyan emberek, akik rendszeresen valamilyen digitális tartalmat állítanak elő és osztanak meg egy közönséggel az interneten. Ide tartoznak mindazok, akik szöveges, képi, audió vagy videós tartalmakat készítenek különböző platformokra. Fontos kiemelni, hogy a „tartalomgyártó” gyűjtőfogalom, nem szabad csak az influenszerekre leszűkíteni – nagyon sokféle alkotót magába foglal (​stateofdigitalpublishing.com). Néhány példa a tartalomgyártók típusaira:

• Videósok / vloggerek: Akik videómegosztó platformokra (pl. YouTube, TikTok) készítenek tartalmat. Lehetnek szórakoztató vloggerek, oktatóvideók készítői, gameplay videósok stb.

• Influenszerek: Olyan véleményvezérek, akik főként közösségi média felületeken (Instagram, Facebook, TikTok) posztolnak, és nagy követőtáboruk révén komoly befolyással bírnak. Gyakran divattal, életmóddal, utazással kapcsolatos tartalmakat osztanak meg.

• Streamerek: Azok a tartalomgyártók, akik élőben közvetítenek videót valamilyen platformon (pl. Twitch, YouTube Live). Gyakoriak a videojáték-közvetítések, élő vlogok vagy zenei stream-ek.

• Bloggerek és cikkírók: Akik saját weboldalon vagy blogon publikálnak írott tartalmakat – legyen az technológiai blog, gasztroblog, személyes napló vagy épp szakmai cikk.

• Podcasterek: Akik saját podcast műsort készítenek, rendszeresen jelentkezve hanganyaggal. A podcastek lehetnek beszélgetős műsorok, interjúk, ismeretterjesztő sorozatok stb.

A fenti kategóriákon túl még számos altípus létezik (például fotós tartalomgyártók, mémoldalak szerkesztői, online tanfolyam-készítők stb.), hiszen gyakorlatilag bármilyen formájú digitális tartalommal el lehet érni az online közönséget​(stateofdigitalpublishing.com). Ami közös bennük, hogy mindannyian önállóan létrehozott tartalmakon keresztül szórakoztatják, informálják vagy inspirálják a követőiket, ezzel egy új gazdasági szektort teremtve, amit ma „creator economy”, azaz tartalomgyártói gazdaság néven emlegetnek (​​stateofdigitalpublishing.com).

Mit jelent a „tartalomgyártás” kifejezés?

A tartalomgyártás egyszerűen fogalmazva bármilyen információs vagy szórakoztató tartalom előállítását jelenti digitális platformokra. Ez nagyon tág fogalom: egyaránt vonatkozhat videók készítésére, blogcikkek írására, közösségi médiás posztok összeállítására, sőt akár alkalmazások, játékok fejlesztésére vagy hírlevelek szerkesztésére is​(stateofdigitalpublishing.com). Ma a kifejezést leggyakrabban az online térben működő, független alkotók kapcsán használjuk, akik saját tartalmaikat töltik fel az internetre egy közönség számára.

A tartalomgyártás térnyerése összefügg azzal, hogy az internet demokratizálta a médiát. Míg korábban drága felszerelésre és nagy médiavállalatokra volt szükség a széles körű tartalomterjesztéshez, addig ma bárkinek a zsebében ott a szükséges eszköz: egy okostelefon kamerával és internetkapcsolattal (​influencermarketinghub.com). Ennek köszönhetően hétköznapi emberek válhattak tartalomkészítőkké, és a közönség nyitott arra, hogy ne csak a hagyományos médiacégek anyagait fogyassza, hanem átlagemberek által gyártott tartalmakat is​(influencermarketinghub.com). Például egy utazó vlogger videóit vagy egy technológiai blog írásait sokan ugyanolyan szívesen olvassák/nézik, mint egy televíziós műsort vagy újságcikket.

Ez a nyitottabb, egalitárius médiakörnyezet számtalan új lehetőséget teremtett – ugyanakkor új kihívásokat is. Mivel gyakorlatilag bárki közzétehet bármit, nehezebbé vált ellenőrizni az információk hitelességét, és elterjedhetnek az álhírek is​(influencermarketinghub.com). A tartalomgyártás tehát nem csupán technikai értelemben vett folyamat, hanem kulturális jelenség is, amely átalakította a médiafogyasztási szokásokat és a nyilvánosság működését.

Tartalomgyártók vs. hagyományos újságírók – mi a különbség?

Felmerül a kérdés: miben különbözik egy YouTube-on vagy Instagramon tevékenykedő tartalomgyártó egy újságnál dolgozó hagyományos újságírótól? Hiszen mindketten „tartalmat” állítanak elő a nyilvánosságnak. A különbség több területen is jelentős:

• Intézményi háttér és képzettség: A hagyományos újságírók általában valamely médium (újság, tévécsatorna, rádió) szerződéses munkatársai, szerkesztőségi keretek között dolgoznak, és gyakran szakirányú végzettséggel vagy újságírói tapasztalattal rendelkeznek. Ezzel szemben a legtöbb tartalomgyártó függetlenül, intézményi háttér nélkül tevékenykedik: saját maga főnöke, és sokszor autodidakta módon tanulta ki a videókészítés, blogírás vagy egyéb tartalomgyártás fortélyait (​trustingnews.org). Míg egy újságírót egy szerkesztő lektorál, és a médium felel a publikált anyagokért, addig egy YouTuber önmaga szerkesztője és kiadója is egyben.

• Hitelesség és tényellenőrzés: Az újságírói szakmát szigorú etikai normák és hitelességi követelmények jellemzik. Egy újságírónak elvárás a források ellenőrzése, a tények alátámasztása, a pártatlanságra törekvés és az, hogy ne közöljön valótlan információt. Ezzel szemben a tartalomgyártóknál nincs egységes „kötelező” standard – bár sok felelős content creator igyekszik hiteles maradni, nincs felettük intézményes kontroll. A hagyományos újságírók gyakran kritizálják is az influenszereket és YouTubereket amiatt, hogy sok esetben hiányzik tartalmaikból a sajtóban megszokott alapos háttérellenőrzés és etikai felelősség​(linkedin.com). A tartalomgyártók ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy az általuk képviselt közvetlen, személyes hangvétel és újszerű történetmesélési mód is lehet értékes és hiteles, csak más stílusban (​linkedin.com). Valóban, ma már vannak olyan influenszerek, akik újságírói munkát végeznek online platformokon (úgynevezett creator journalist-ok), és tudósításaikért rangos díjakat is kapnak, de továbbra is kérdés, hogy a klasszikus újságírói elveket mennyire sikerül átültetniük az új közegbe​(trustingnews.org​trustingnews.org).

• Etikai és jogi felelősség: Míg az újságírókra gyakran vonatkoznak a szakma etikai kódexei, addig a független tartalomgyártók a saját belátásuk szerint működnek. Nincs felettük kiadó, amely számonkéri a pontatlanságot vagy a pártatlanságot, így a felelősség nagyrészt az egyén vállán nyugszik. Sokan közülük komolyan is veszik ezt: tisztában vannak vele, hogy ha valótlanságot állítanak vagy hibáznak, azt a közönségük hamar észreveszi, és a hitelességük romba dőlhet (​linkedin.com). Ugyanakkor az is igaz, hogy mivel bárki lehet tartalomgyártó, akadnak olyanok is, akik nem fordítanak kellő gondot a tények ellenőrzésére vagy az egyensúlyra – hiszen nincs szakmai felügyelet, ami rákényszerítené őket​(linkedin.com). Ez a különbség megmutatkozik abban is, ahogy a közönség tekint rájuk: sokan személyesebbnek, közvetlenebbnek érzik egy influenszer előadásmódját, mint egy hírolvasóét, ugyanakkor hagyományosan a nagy hírmárkákat társítják a megbízhatósággal. A gyakorlatban a határ egyre inkább elmosódik – például rengeteg fiatal kap híreket TikTok-videókon keresztül –, ezért a szakértők is vitatják, hol ér véget az újságírás és hol kezdődik a „sima” tartalomgyártás (​trustingnews.org).

Összefoglalva: a tartalomgyártók és újságírók között nem az a különbség, hogy mit csinálnak (hiszen mindkét csoport tartalmat közöl a nyilvánossággal), hanem az, hogy hogyan és milyen keretek között. Az újságírók intézményesült, szabályozott környezetben, szakmai normák mentén dolgoznak; a tartalomgyártók ezzel szemben rugalmasabban, közvetlenebb módon, de sokszor kevésbé ellenőrzött feltételek mellett működnek.

A tartalomgyártók felelőssége

Nagy közönség, nagy felelősség. A tartalomgyártók akár több százezres vagy milliós követőtábort is építhetnek – ez pedig hatalmas befolyást jelent. Nem véletlen, hogy gyakran véleményvezéreknek (influenszernek) is nevezik őket. A követők sokszor személyes bizalommal fordulnak kedvenc YouTuberük vagy Instagrammerük felé, olyannyira, hogy az adott influenszer szavahihetőségét sokszor magasabbra értékelik, mint a hagyományos média híreit​(aspeninstitute.de). Éppen ezért a tartalomgyártóknak komolyan kell(ene) venniük, hogy mit kommunikálnak a platformjaikon. Néhány fontos terület, ahol nagy a felelősségük:

• Hiteles tájékoztatás vs. álhírek: Az utóbbi években világossá vált, hogy az influenszerek óriási szerepet játszhatnak az információk terjesztésében – jó és rossz értelemben egyaránt. Például egy népszerű vlogger pozitív üzeneteket közvetíthet, oktathat, segíthet megérteni bonyolult témákat. Ugyanakkor előfordult, hogy ismert tartalomgyártók téves vagy megtévesztő információkat osztottak meg (akár tudtukon kívül), amelyek aztán vírusszerűen terjedtek a neten. Mivel követőik szemében ők sokszor véleményformáló vezetők, különleges felelősségük van a dezinformáció elleni küzdelemben (aspeninstitute.de). Ahogy az Aspen Institute egy tanulmánya fogalmaz: az influenszerek „különös felelősséget viselnek véleményformálókként az álhírek visszaszorításában”, és fontos szerepük lehet abban, hogy a fiatal közönséget tudatosítsák az információmanipuláció veszélyeiben (​aspeninstitute.de). Pozitív példa erre, amikor ismert YouTuberek szakértőkkel működnek együtt egy-egy téma kapcsán, vagy felhívják a figyelmet a forráskritika fontosságára a követőiknek.

• A közönség befolyásolása és példamutatás: Sok tartalomgyártó fiatalok ezrei (vagy milliói) számára példakép. Életmódjuk, viselkedésük követendő mintává válhat – gondoljunk csak bele, hány tinédzser kezdett el egy bizonyos módon sminkelni egy beauty vlogger hatására, vagy épp edzeni egy fitnesz influenszer motiváló posztjait látva. Ez a fajta befolyás óriási érték, de felelősséggel is jár. Egy felelős tartalomgyártó igyekszik pozitív értékeket közvetíteni és tisztában van vele, hogy szavai, tettei hatással vannak a rajongóira. Sajnos ennek az ellenkezőjére is van példa – amikor egy influenszer káros vagy veszélyes trendeket népszerűsít, annak a következményei is súlyosak lehetnek. A közönség fiatal korosztályának védelme érdekében egyre gyakrabban merül fel, hogy az online platformoknak és maguknak az influenszereknek is etikai normákat kell követniük, hasonlóan ahhoz, ahogy a televízióban sem lehet bármit korlátlanul sugározni.

• Reklámok és szponzorációk átláthatósága: A tartalomgyártók sokszor hirdetésekből és szponzorációkból tartják fenn magukat – például egy influenszer pénzt kap egy termék népszerűsítéséért az Instagram-posztjában, vagy egy YouTuber videójában egy cég támogatását említi meg. Ebben nincs is semmi rossz, amíg transzparensen zajlik. Az utóbbi években azonban hatóságoknak kellett közbelépniük, mert sok influenszer nem jelölte egyértelműen a fizetett tartalmakat, így a követők nem tudták, hogy egy poszt valójában reklám. Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) több ismert influenszert is megbírságolt rejtett reklám közzététele miatt – például 2019-ben egy népszerű hazai véleményvezér cégét milliós bírsággal sújtották, amiért a szponzorált posztjaiból ez nem derült ki egyértelműen (​24.hu). A GVH egyértelművé tette: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha egy influenszer reklámoz egy terméket a felületén, de ezt nem tünteti fel világosan (​24.hu). Tehát a törvény is kötelezi a tartalomgyártókat a reklámok azonosítására (pl. #reklám vagy #szponzorálttartalom hashtagekkel), és a tudatosabb influenszerek ma már odafigyelnek arra, hogy ezt betartsák. Ez nem csak jogi előírás, hanem a közönség felé tanúsított őszinteség kérdése is – hiszen a nézők/olvasók bizalmát könnyen elveszítheti az, akiről kiderül, hogy burkoltan hirdetett valamit.

Összességében a tartalomgyártók felelőssége abban áll, hogy éljenek a befolyásukkal, ne pedig visszaéljenek vele. Legyen szó akár a pontos információk terjesztéséről, akár a fiataloknak mutatott példáról, akár a reklámetika betartásáról, a sikeres influenszerek hosszú távon azok lehetnek, akik hitelesek és etikusan járnak el. A közönség ugyanis egyre tudatosabb, és értékeli, ha kedvenc tartalomkészítői vállalják a felelősséget tetteikért.

A tartalomgyártás iparosodása – tömegtermelés, algoritmusok, platformfüggőség

Ahhoz, hogy valaki tartalomgyártóként sikeres legyen, ma már nem elég időnként ad hoc jelleggel posztolgatni. A közösségi platformok algoritmusai diktálják a tempót és a trendeket: aki látható akar maradni, annak folyamatosan „etetnie kell” az algoritmust új tartalmakkal. Ez a nyomás egyesek szerint a tartalomgyártást egyfajta iparággá, tömegtermeléssé változtatta. Gyakori tanács például YouTubereknek, hogy heti több videót is tegyenek közzé, vagy az Instagramon naponta jelentkezzenek friss sztorikkal – különben a követőik elpártolnak, és a platform kevesekhez juttatja el a posztjaikat. Ennek következtében sok alkotó kimerül a folyamatos tartalomgyártásban, és előfordul a kiégés. Ahogy egy találó cikk írja: „Nem te irányítod az algoritmust, így gyakorlatilag a platform rabjává válsz... a folyamatos posztolási kényszer könnyen kiégéshez vezethet” (​medium.com). A tartalomgyártóktól elvárják a megállás nélküli jelenlétet, az algoritmus nem „alszik” – így sokan érzik úgy, hogy a nap 24 órájában versenyben vannak a figyelemért.

A platformfüggőség is komoly probléma: a tartalomgyártók jellemzően egy-két nagy platformon érik el közönségüket (például YouTube, Instagram, TikTok). Ez azonban azt jelenti, hogy ki vannak szolgáltatva ezeknek a platformoknak. Ha a YouTube megváltoztatja az algoritmusát vagy szabályzatát, az egyik napról a másikra lenullázhatja egy csatorna nézettségét és bevételeit. (Erre volt példa a hírhedt „Adpocalypse” nevű eset is, amikor a YouTube új hirdetési irányelvei miatt sok videós jövedelme drasztikusan visszaesett.) Ugyanígy, ha egy influenszert letiltanak az Instagramról, azzal elveszítheti évek alatt felépített követőtáborát. Emiatt a tudatosabb tartalomgyártók igyekeznek több lábon állni – több platformon is jelen lenni, vagy akár saját honlapot, hírlevelet indítani –, hogy mérsékeljék a platformfüggőség kockázatát.

Az „iparosodás” abban is megnyilvánul, hogy ma már léteznek tartalomgyártó ügynökségek, menedzserek, sőt komplett csapatok egy-egy nagyobb influenszer mögött. A legnépszerűbb YouTubereknél például gyakran van operatőr, vágó, szerkesztő, marketinges tanácsadó – vagyis a tartalom előállítása és terjesztése valóban egy iparágként működik, nem egyszemélyes hobbiként. Eközben megszaporodtak az ún. „content farmok” is, ahol dömpingszerűen gyártják a cikkeket/videókat sokszor pusztán SEO vagy kattintásvadász célból, ami a tömegtermelés egy torzult formája.

Természetesen nem minden tartalomgyártó esik ebbe a mókuskerékbe. Sokan kifejezetten a minőségre helyezik a hangsúlyt a mennyiség helyett, és tudatosan lassabban, kevesebb anyagot tesznek közzé, csak hogy színvonalas maradhasson a tartalom. Ugyanakkor a platformok algoritmusai által generált versenyhelyzet miatt ők gyakran kevésbé kapnak reflektorfényt. A tendencia azonban az, hogy a sikerhez valamilyen módon alkalmazkodni kell az algoritmusok diktálta játékszabályokhoz. Ez a fajta adaptáció egyben a kreatív szabadság bizonyos fokú feladását is jelentheti: sokan panaszkodnak, hogy a platformok kedvéért „sablonosítani” kénytelenek a tartalmaikat (pl. a YouTube-on a videóik címadását és thumbnail képeit optimalizálják kattintásra csábítóvá, a TikTokon pedig a futótűzként terjedő trendekhez igazodnak az egyediség helyett).

Összefoglalva, a tartalomgyártás iparosodása azt jelenti, hogy a tartalom már nem pusztán kreatív önkifejezés, hanem egy kemény versenypiaci termék is lett, amelyet algoritmusok és üzleti szempontok formálnak. A tartalomgyártóknak ebben az új „üzemben” kell megtalálniuk az egyensúlyt a kreativitás és az életképesség között.

A mesterséges intelligencia hatása a tartalomgyártásra

A következő nagy átalakulás motorja a tartalomgyártásban a mesterséges intelligencia (MI). Az MI térhódítása már most érezhető, és a jövőben még inkább felforgathatja azt, ahogyan a tartalmak készülnek. Néhány terület, ahol az MI érinti a content creator világot:

• MI-generált tartalmak: Ma már léteznek algoritmusok, amelyek önállóan képesek szöveget, képet, sőt videót generálni. Vannak hírportálok, ahol pénzügyi vagy sporthíreket automata programok írnak meg (előre megadott adatokból), és olyan mesterséges hangok, amelyek emberi narrációt utánoznak egy videóban. A generatív MI-modellek, mint a ChatGPT, képesek cikkeket vagy közösségi médiás posztokat fogalmazni, míg más algoritmusok képeket alkotnak (pl. DALL-E vagy Midjourney). Ez felveti a kérdést: ha a tartalmat egy gép állítja elő, ki a tartalomgyártó? Illetve vajon a gép által előállított tartalom mennyiben tekinthető kreatív alkotásnak? Sokan attól tartanak, hogy ha az internetet elárasztja az olcsón előállítható, középszerű MI-tartalom, az hosszú távon visszavetheti az emberi kreativitást és az innovációt, mert elveszik a hitelesség és az eredetiség értéke. Mások viszont rámutatnak, hogy az MI csak egy eszköz, ami segítheti a tartalomgyártókat: például rutinfeladatokat automatizál, ötleteket generál, vagy technikai segítséget nyújt, így a humán alkotó a kreatívabb feladatokra fókuszálhat. Egy friss elemzés szerint az AI célja nem az, hogy kiváltsa az emberi kreativitást, hanem hogy támogassa azt – sok alkotó már most is használ MI eszközöket ihletmerítésre vagy a munka felgyorsítására, és így hatékonyabban, jobb minőségben tud tartalmat előállítani (​axiomq.com).

• Tartalomkészítés gépi „tömegtermelésben”: Egyes szakértők szerint a mesterséges intelligencia a tartalomgyártásban a gépi tömegtermelés korszakát hozhatja el (​index.hu). Ez azt jelenti, hogy bizonyos tartalomtípusokat (például egyszerű hírösszefoglalókat, termékleírásokat, sőt később akár videós szórakoztató tartalmakat is) óriási mennyiségben, automatizáltan lehet majd előállítani. Ennek előnye, hogy skálázható a tartalom-előállítás – gondoljunk bele, egy újságíró egy nap megír mondjuk 3 cikket, míg egy MI képes lehet ugyanennyi idő alatt több százat legyártani, ha megfelelő adatokhoz jut. A kérdés persze a minőség és az egyediség: vajon ezek a gépi tartalmak mennyire lesznek értékesek a közönség számára? Az optimista forgatókönyv szerint a gépi tartalomgyártás az emberi alkotók kezét szabadítja fel, hogy az igazán fontos, kreatív munkára figyelhessenek, míg a repetitív feladatokat a gép végzi. A pesszimista nézet viszont attól tart, hogy az internetet elárasztó automata tartalomtömegben nehezebb lesz kiszűrni az értékes információt, és a felhasználók belefáradhatnak a sablonos anyagokba.

• Virtuális influenszerek és MI a kreatorok helyett: Érdekes fejlemény az is, hogy megjelentek a virtuális influenszerek – olyan MI által vezérelt digitális karakterek, amelyek a valódi emberekhez hasonlóan posztolnak a közösségi médiában, kommunikálnak a követőkkel, sőt reklámszerződéseket is kötnek. Az egyik leghíresebb virtuális influenszer Lil Miquela, egy mesterséges „Instagram-sztár”, aki több mint 2,6 millió követővel rendelkezik a platformon (​digitaldelane.com). Lil Miquela teljes mértékben digitális kreáció, de a posztjai és a személyisége annyira élethű, hogy sokáig vita tárgya volt, valódi személy-e. Ma már tudjuk, hogy egy számítógép-generálta influenszerről van szó, akinek a „tevékenységét” egy kreatív ügynökség menedzseli. Miben más ez, mint egy emberi tartalomgyártó? Nos, a virtuális influenszerek sosem fáradnak el, 0-24 órában ontják a tartalmat, sosem keverednek botrányba a magánéletük miatt, és teljes mértékben a készítőik (illetve a hirdetők) kontrollja alatt állnak (​digitaldelane.com). Éppen ezért a márkák előszeretettel kísérleteznek velük, hiszen konzisztens és kiszámítható „véleményvezérek”, akik mindig azt teszik, amit elvárnak tőlük. Ugyanakkor hiányzik belőlük az az emberi hitelesség és kapcsolódás, ami miatt a közönség egy valódi emberhez kötődhet. Ennek ellenére a trend növekszik – tanulmányok szerint az emberek jelentős része már most követ valamilyen virtuális influenszert anélkül, hogy ez zavarná​(​digitaldelane.com). A mesterséges influenszerek megjelenése alapjaiban változtathatja meg a content creator ökoszisztémát: eljöhet egy olyan kor, ahol a legnagyobb követőszámú „sztárok” nem is valós személyek.

Kreativitás vs. MI – veszély vagy lehetőség? A tartalomgyártás jövőjével kapcsolatban sokan teszik fel a kérdést: vajon a mesterséges intelligencia elsorvasztja az emberi kreativitást, vagy épp ellenkezőleg, egy új kreatív reneszánsz eszköze lesz? A választ ma még nem tudjuk biztosan. Az biztos, hogy az MI-t nem lehet figyelmen kívül hagyni: a tartalomgyártóknak alkalmazkodniuk kell ehhez az új eszközkészlethez. Meg kell tanulniuk együtt dolgozni vele – felismerni, hogy mely folyamatokat érdemes automatizálni, és hol van szükség az emberi szívre és értelemre. Fontos az is, hogy etikus keretek között használják az MI-t (pl. jelezzék, ha egy szöveget vagy képet MI generált, ahogy erre már vannak is eszközök és detektorok ​axiomq.com). A tartalomgyártók képességprofilja is változhat: a jövőben értékessé válik az a kreator, aki ért az MI eszközökhöz, de közben megőrzi az emberi egyediségét. Lehet, hogy kevesebb „klasszikus” szövegíróra lesz szükség, viszont több MI-tartalom-szakértőre, akik felügyelik és finomítják a gép által generált anyagokat.

A tartalomgyártók megjelenése és térnyerése gyökeresen átalakította a nyilvánosságot az elmúlt években. Ma már hétköznapi emberek formálják a közbeszédet online platformokon, új színt és sokszínűséget hozva a médiakínálatba. Legyen szó szórakoztatásról, ismeretterjesztésről vagy akár hírek közléséről, a tartalomgyártók szerepe megkerülhetetlenné vált – különösen a fiatal generációk körében. Ugyanakkor a növekvő hatalom növekvő felelősséggel jár: a hitelesség, az etika és a közönség iránti felelősség kérdései központi témává váltak a creator economy világában. A hagyományos újságírás és az új média közötti határvonal elmosódik, de mindkét oldal tanulhat a másiktól: az újságírók átvehetik a kreatív, közönségközeli megközelítést, míg az influenszerek elsajátíthatják a megbízhatóság és ellenőrzöttség fontosságát (​trustingnews.org).

A tartalomgyártás iparága folyamatosan fejlődik – a platformok algoritmusai és üzleti modelljei újabb és újabb kihívás elé állítják az alkotókat. Aki hosszú távon sikeres akar maradni, annak egyszerre kell vállalkozónak, szórakoztatónak, és felelős médiaszereplőnek lennie. Végezetül, a mesterséges intelligencia felbukkanása új fejezetet nyit: általa a tartalomgyártás tempója és formája tovább gyorsul és változik. Hogy ez végül a kreativitás aranykorához vezet-e vagy a digitális zaj felerősödéséhez, az nagyrészt azon múlik, hogyan használjuk ezeket az új eszközöket. Egy biztos: a tartalomgyártók jelentősége a digitális korban továbbra is nő, és mi, fogyasztók is alakítói vagyunk annak, milyen irányt vesz ez a izgalmas és kihívásokkal teli terület.

1. Shajan Kumar: Blurring the Lines: How Content Creators and Journalists are Redefining News in the Digital Age, LinkedIn (2024) ​linkedin.com​

2. Muchna & Nelson: What we learned asking about ethical standards for news content creators, Trusting News (2024) ​trustingnews.org​

3. Andrew Kemp: What Is a Content Creator?, State of Digital Publishing (2024)​ stateofdigitalpublishing.com​

4. 20 Creator Economy Statistics That Will Blow You Away in 2023, Influencer Marketing Hub (2024)​influencermarketinghub.com​

5. Aspen Institute Germany: Disinformation and the Role of Social Media Influencers... (2023) ​aspeninstitute.de​

6. 24.hu: Bekeményített a GVH: milliós bírságokkal sújt le az influenszerekre (2019) ​24.hu​

7. Oladimeji Ajegbile: The Algorithm: The Death of a Generation of Creators, Medium (2023) ​medium.com​

8. Index.hu: Interjú Tilesch Györggyel a mesterséges intelligencia térnyeréséről (2023)​index.hu

9. Digital Delane: The Rise of AI Influencers (2024) ​digitaldelane.com

10. AxiomQ: The Future of Content Creation: Balancing Human Creativity and AI (2023)​